Sziasztok!
Kis kihagyással,de újra itt vagyok és hoztam a 3. fejezetet. Remélem tetszeni fog. Csók,puszi!
3. fejezet
Titkos kiruccanás
Másnap reggel arra ébredtem,hogy Jenny ugrál az ágyamon. Amint kinyitottam a szemem,rájöttem,hogy kár volt. Az én lökött barátnőm észrevette,hogy ébren vagyok és így megfeledkezve arról,hogy pár másodperce még aludtam, el kezdett ütni egy párnával. Ennek az lett a vége,hogy felidegesített és így erőből visszaütöttem neki azzal a párnával,ami a leginkább kéznél volt. Kb. 10 percig tartott ez a reggeli párnacsata,már fájt a hasam a sok röhögéstől,Jennyvel a földön feküdtünk,mert időközben az "élet-halálra menő játékunk" átment paródiába. Kiparódizálta az anyját,a bátyját még a macskáját is,akiből már elege van,mert mindig csak akkor megy oda hozzá,amikor elfogyott a kajája. Reggeli után Jenny kijelentette,hogy szinte az egész családjuk most a belvárosban van,mivel elmentek ebédelni Justinékkal egy igen nagy népszerűségnek örvendő étterembe,ami Los Angeles belvárosában található. Nos,igen.Jobb lett volna hamarabb felkelnem és akkor nem délben kellett volna reggeliznünk.
- Beszéltem anyával és azt mondta,hogy estére egy kis kerti partit szerveznek. Ezzel úgymond köszönteni akarják Justinékat. -kezdett bele a mondanivalójába Jenny,miközben elém tett egy vajas croissantot. - Tudod,Justin az a fajta srác,aki mindenkivel jól kijön. Szerintem te is nagyon bírni fogod,ahogyan én is teszem. Mármint ezzel nem azt akarom mondani,hogy tetszik nekem,bár nem lenne elképzelhetetlen,mert eléggé helyes,de látszik,hogy még nagyon kicsi. Szóval remélem értesz engem,mert összevissza beszélek. A lényeg az,hogy jófej és már alig várom,hogy bemutassalak titeket kettőtöket egymásnak.
- Igen,azt hiszem értelek. - nevettem. - De nyugodtan valld be ,ha tetszik Neked! Eléggé zavarba jöttél,amikor szóba hoztad. -kacsintottam rá.
- Mi? Nem,dehogyis. Jobb,ha előre tisztázzuk,hogy Justinnal mi jó barátok vagyunk a bátyámnak Lukenak köszönhetően,de semmi más nincs köztünk. Legalábbis én remélem,hogy nem tetszem neki,mert az eléggé kínos lenne,ha egyszer csak letámadna azzal,hogy belém van zúgva ,én meg ott állnék lecövekelt lábakkal és mondanám neki,hogy ööööö,köszönöm.Ezzel most nem azt akarom mondani,hogy szerintem nem helyes,csupán azt,hogy nekem ő túl jó barát ahhoz,hogy tetsszen.
-Oké,oké elhiszem. - nevettem. - Azt hiszem már kimagyaráztad magad,nem kell ennél hosszabb monológot tartanod. - majd magamban mosolyogtam,hiszen az előző esti Justinnal való összefutásom után egyre inkább kezdtem úgy érezni,hogy szeretném jobban megismerni őt és az,hogy a legjobb barátnőmnek nem tetszett megnyugtató volt.
-Egyébként mit tudsz még Justinról? - kérdeztem érdeklődve. Nem meséltem el neki ,hogy tegnap már találkoztam vele,mert annyira örült,hogy ő mutathat be minket egymásnak,hogy nem akartam elvenni a kedvét.
- Azt tudod,hogy Luke honnan ismeri,mert ezerszer elmondtam már neked,viszont nem emlékszem,hogy például ilyen alapdolgokat meséltem volna róla,hogy mit szeret csinálni.
- Ilyen nekem sem rémlik. -vontam meg a vállam.
- Nos,nagyon szeret focizni. Emlékszem tavaly,amikor itt volt nálunk nyáron,akkor azzal szekáltak,hogy hagyjam őket játszani,mert én úgysem értek a focihoz. Tipikus 13 éves fiúk,pff. - itt Jenny arca vörösre váltott,13 éves kora ellenére igazi feminista volt. -Akkor azt is tudni kell róla,hogy imád hokizni is,bár ez nem meglepő,hiszen kanadai. Jaj,a lényeget el is felejtettem! Nagyon jól énekel,esküszöm megállná a helyét a popszakmában. Már egy csomó videót is feltett a Youtube-ra,amiben más előadók dalait dolgozza fel. Megmutassam?
- Ezt miért csak most mondod,hogy van róla videó is? Mutasd már meg! - csettintettem.
- Most lusta vagyok felállni,hozzád úgy is közelebb van a gép. Írd be a Youtube-ba azt ,hogy Justin Bieber és ott lesz valahol.Nem sok embernek a vezetékneve Bieber. -magyarázta nekem.
Azonnal megtaláltam a videóit. Tényleg nagyon tehetséges volt és legszívesebben újra meg újra lejátszottam volna a videóit,de az túl feltűnő lett volna Jenny előtt,így hát próbáltam közömbös arcot vágni miközben néztük és egy-egy nehéz hang kiéneklésekor biccentettem csak elismerően.
- Na,tehát ő Justin,nagyon aranyos ,tehetséges meg minden,de apa most ért haza,az előbb láttam,amikor kinéztem az ablakon. Biztos előkészíti a cuccokat a kerti partihoz,azért jött haza egyedül. Anya meg addig le foglalja Justin anyukáját és a fiúkat. Régi bevált stratégia ez náluk. -mondta ,majd megkerestük az apukáját,aki azt mondta,hogy nem kell segítség,majd ő elintéz mindent,de köszöni,hogy megkérdeztük. A kerti partiig jobb ötlet híján azzal ütöttük el az időt,hogy ruhákat próbáltunk fel variálva,hogy melyiket vegyük fel erre a kisebb összejövetelre. Végül én egy fehér egybe ruha mellett döntöttem ,amire egy fekete szalaggal átkötött masni volt téve.
Örültem ennek az összeállításnak és mellé egy virágos szandált vettem fel.
Épp mire mindkettőnk számára eldőlt,hogy mit veszünk fel,megérkeztek Jenny bátyjáék. Jenny persze azonnal lerángatott a kertbe,hogy bemutasson engem Justinnak. Persze,nem úgy sült el a dolog,ahogyan azt ő gondolta. Az anyukája időközben elküldte őt pár székért,így ott maradtam egyedül. Ott álltam egyedül a kertben ,de se Lukeot,se Justint nem láttam sehol. Így hát nem tudtam mit tegyek. Ácsorogjak ott,mint egy idétlen,ami ugyebár eltarthat több percig is,mivel nem tudom,hogy Jenny mikor ér vissza vagy menjek fel Jenny szobájába vagy egy harmadik variációként keressem meg a fiúkat. Magamat ismerve nem is dönthettem más választás mellett,mint az első. Ácsorogjunk ,mint egy idétlen. Nagyszerű vagy ,Olívia. Legalább két perce álltam ott és néztem a katicabogarakat! a fűben ,amikor egy ismerős helyzetben találtam magam. Valaki megkocogtatta a vállam.Mint kiderült Justin volt az.
-Szia! - mosolygott rám.
- Heló! -köszöntem vissza kissé bátortalanul.
-Szóval te most egy katicabogár leső vagy. -vigyorgott rám én pedig gúnyosan visszamosolyogtam és kiöltöttem rá a nyelvem.
- Maradj te egyedül a kertben,miközben senki nincs itt és meglátjuk,hogy te jobban feltalálod-e magad. - tettem csípőre a kezem.
- Nem ülünk le arra a padra? - mutatott rá a kert végében levőre.
- Üljünk. -vontam meg a vállam.
- Látod,én már most hamarabb feltaláltam magam ,mint te. -mondta elégedetten.
- Lehet,de csak azért ,mert van társaságod is. -feleltem.
- Egy padra egyedül is le lehet ülni. -nézett rám azzal a tipikus 'én nyertem,fogadd el' arckifejezéssel,csak nem értettem,hogy ilyenen miért versengünk. Vagy ez nem is versengés akart lenni,hanem flört? 13 éves voltam ,nem tudtam ezt megállapítani,de elég hamar kiderült.
- Akkor talán el is mehetek. -álltam fel,de ő a kezével visszahúzott.
- Nem úgy értettem,maradj itt! - nézett rám kölyökkutya szemekkel,ezt a trükköt alapvetően én is be szoktam vetni anyuéknál,ha valamit nagyon szeretnék.
- Miért is? - kérdeztem vonakodva.
- Kíváncsi vagyok rád,megszeretnélek ismerni. - először hallottam fiúk,aki ilyet mond nekem.
- Hát jó,akkor itt maradok. Mire vagy kíváncsi? - adtam meg magam.
- Mindenre. Például arról,hogy honnan jöttél. Már tegnap este is egyből felismertem az akcentusodat. Olyan tisztán mondod az angol szavakat.
- Ezt jól láttad. Hallottál már Magyarországról?
- Nem igazán. Az hol van?
- Közép-Európában található és onnan származom. Ott élek Budapesten,a fővárosban. Szeretek Magyarországon élni,annyira sok,szép hely található ott. Egyszer mindenképp el kell látogatnod oda! -kezdtem ecsetelni nagy beleéléssel,csupán egy probléma akadt,mégpedig az ,hogy honvágyam támadt.
- Majd ha híres leszek,akkor ott fogok koncertezni. Ha ez nem jön össze,akkor egyszerűen meghívatom magam hozzátok. -célozgatott.
- Ezek szerint jól tudsz énekelni. Nem énekelsz valamit? Kíváncsi lennék rá. - csillant fel a szemem.
-Biztos szeretnéd hallani? Sokszor azt hiszem,hogy én sokkal jobbnak gondolom magam,mint amilyen vagyok.
- Hallottalak már énekelni. Láttam a videóidat amiket feltöltöttél a Youtubera és nem voltak rosszak. Bizonyítsd be,hogy élőben sem vagy olyan rossz!
- Nem olyan rossz? -vonta fel a szemöldökét.
- Elmegy végülis. -cukkoltam szándékosan.
- Maradj itt ,mindjárt jövök! - majd beszaladt a házba és egy perc múlva már egy gitárral a kezében jött ki és karon fogott.
- Gyere utánam,mutatok egy helyet!
- Hé, mi van,ha ez egy emberrablás! Nem is ismerlek olyan régóta,lehet,hogy nem is az vagy akinek mutatod magad. -tettettem a kétségbeesettet.
- Csak bízz bennem. - fordult hátra,miközben még mindig a karomat fogta és én tettem amit mondott: megbíztam benne. Pedig egy idegen országban voltam,egy idegen fiúval,aki 14 éves volt,én pedig 13 és éppen a tengerpart felé vitt.
A móló végén leültünk és én a lábamat lógattam a víz felett,amíg Justin énekelni nem kezdett. Egy olyan dalt énekelt ,amit állítása szerint ő írt és valami csodálatos volt. Nem sok 14 éves srác ír ilyen dalokat,abban biztos vagyok.
-Elképesztő,hogy milyen tehetséges vagy. -esett le az állam,miután befejezte a nem tudom hányadik,de sokadik dalt,amit ő írt. Én pedig a kezemben tartottam azokat a papírlapokat,amikre a dalszövegek voltak ráírva.
-Köszönöm! - mondta szerényen.
- De tényleg,mióta foglalkozol zenéléssel? - kérdezősködtem.
- Egészen kicsi korom óta,a zene mindig is hozzám tartozott. Tudom,hogy hülyén hangzik,de sokszor,csak a zene nyújt menedéket a világ elől.
- Megértelek,nálam pontosan ugyanez a helyzet a tánccal.
- Tegnap láttalak,miközben táncoltál. Pedig eléggé késő volt már,mégis olyan energikus voltál.
- Igen,ez nálam olyan ösztönös,amint zenét hallok legszívesebben el kezdenék táncolni és addig táncolnék,amíg csak a lábaim bírják. - majd elkapott a hév és felálltam.
-Gyere táncoljunk! - állítottam fel.
- És mi van akkor,ha nem tudok táncolni? -kérdezte.
- Olyan nincs,érzem ,hogy csak álszerénykedsz.
- De ha álszerénykednék is,akkor sincs zene.
- Ha valakit nem akadályoz meg az a színpadon,hogy éneklés közben nincs tánc,akkor miért lenne baj,ha tánc közben nem lenne zene?
- Jogos.
El kezdtünk táncolni a móló szélén. Eleinte kicsit kínos volt,hogy tök csöndben két tizenéves táncolgat a tengerpartnál,szinte romantikus filmbe illő volt. Már kezdtünk feloldódni,amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve belelöktem Justint a vízbe.
- Hé,ezt miért csináltad? - kérdezett engem a vízből.
- Jó látni Téged innen. - nevettem.
-Na várj csak. -majd kifutott a vízből (már amennyire a vízben lehet futni) és el kezdett a móló felé jönni.
-Ooo,ne ! - akkor jöttem rá,hogy nemsokára a szép ruhámmal együtt a vízben fogok landolni.
- Ooo,de! -szólt Justin és már belelökött a vízbe,de az utolsó pillanatban még megfogtam a kezét és ketten együtt csobbantunk az óceán vízében.
- Ez nem fair. -szólalt meg,amint feljöttünk a víz alól. - majd el kezdtünk nevetni és egymást fröcsköltük le.
Egy kis idő elteltével arra lettünk figyelmesek,hogy kezd besötétedni. Észbe kaptunk,hogy minden bizonyára a többiek már agyon kerestek minket és már javában tart a kerti parti,mi pedig ott álltunk csuromvizesen.
- Úristen,ezért nagyon le fognak szidni! -mondtam idegeskedve hazafelé menet.
- Nem lett semmi bajunk. -mondta nyugodtan.
- Na mindegy,meglátjuk mi lesz. -aggodalmaskodtam tovább.
Visszaértünk Jennyék háza elé és amikor csengettünk Jenny anyukája engedett be. Amikor a kertbe értünk minden szempár ránk szegeződött.
