4. fejezet 

Ismerkedés a kerti partin 

Ahogy sejtettem,a kis kiruccanásnak meglett a következménye. Anya félrehívott a vendégszobába és 20 perces kiselőadást tartott arról,hogy milyen felelőtlen vagyok. Soha nem gondolta volna,hogy az ő lánya ilyen korán elkezdi a fiúzást. Ennél a résznél magyarázkodnom kellett,hogy csak barátok vagyunk,holott valójában nem így gondoltam. Anya persze nem hitt nekem. Azt is kifejtette,hogy ha hazaértünk Pestre,akkor szobafogságot kapok,mivel ha itt L.A.-ben kéne végrehajtania rajtam ezt a büntetést,akkor nem velem szúrna ki,hanem Jennyékkel,márpedig azt nem teheti meg velük. 
Örültem,hogy ennyivel megúsztam. Akármennyire is csalódott volt bennem anya,én mégis úgy éreztem,hogy megérte hallgatnom Justinra. Miután vége lett anyu monológjának,megengedte,hogy visszamenjek a kerti partira. Először Jenny támadott le és elkezdett kérdezősködni.
                          - Mégis hol a fenében jártál te lány? -próbált sértődött arcot vágni,de eléggé jól ismertem ahhoz,hogy tudjam,valójában jól szórakozott a történteken.
Elmeséltem neki mindent. Elmondtam,hogy tegnap este egy félpercre már összefutottam Justinnal véletlenül,ma pedig a kertben ácsorogtam,amikor megszólított és végül a parton kötöttünk ki.
                           - Azta! Tuti,hogy bejössz neki. - mondta tátott szájjal és csillogó szemekkel miután befejeztem a mesélést.
                            - Ajj már Jenny! Nem kell mindennek ilyen nagy jelentőséget tulajdonítani. Még 2 napja sem ismerem. -vetettem oda ,habár titkon reméltem,hogy a barátnőmnek van igaza.
                             - Te tudod. De egy valamit érdemes megjegyezned: nekem mindig igazam van. - mondta elégedetten ,miközben öntött magának egy pohár narancs juicet. 
                              - Ez esetben,nem érdemes vitatkoznom Veled. Te úgyis sokkal jobban tudsz mindent.
                               - Pontosan. - biccentett,majd beleivott a pohárba.
A következő pillanatban megláttam Lukeot,Jenny bátyját,aki mosolyogva jött oda hozzánk. először összepacsiztunk,majd kaptam egy ölelést.
                                 - Mizujs Jenny? Rég nem láttalak. -veregetett hátba Jenny bátyja. Ő tényleg mindenkivel úgy beszélt,mint egy régi jó ismerőssel.
                                  - Úgy szintén. Nem is tudom hol kezdjem,annyi minden történt 1 év alatt. Majd valamikor leülünk beszélgetni és mindent részletesen elmesélek. Ha most belekezdenék,akkor itt maradnánk másfél órán keresztül hallgatva az unalmas storyjaimat. - legyintettem. - Inkább mesélj te! Veled mi újság?
                                  - Képzeld,ősz végén utazom Kanadába. Beválogattak az eggyel nagyobb korcsoportba. Már 10 éve nem volt ilyen a klubbomnál,hogy valakit átvesznek egy idősebb korosztályhoz. . Úgyhogy szeptembertől megint kezdődnek a kemény edzések. -mesélte feldobottan,ahogyan mindig is szokta,amikor a hokiról esik szó.
                                   - Na,ez szuper. Annyira örülök Neked! - mosolyogtam rá őszintén.
                                  - Hát,még én. -mondta.
                                   - Luke szívem,gyere ide gy kicsit! -szólt neki az anyukája,aki egy öltönyös úriemberrel beszélgetett. 
Luke tehát hallgatott az anyukájára és mondta,hogy majd még úgyis beszélünk.
         Ketten maradtunk hát Jennyvel,aki elmesélte,hogy másnap Disneylandbe megyünk. Nem akartam hinni a fülemnek,úgyhogy még egyszer megismételtettem az én szőke barátnőmmel a mondatot. 
                                   - Holnap Disneylandbe megyünk. Te,Luke,Justin,Anya,Justin anyukája,a te anyukád és én. Vagyis egyszerűbb lett volna azt mondanom,hogy apa kivételével mindenki jön. 
                                    - Úristen,ezt nem hiszem! -sikoltottam fel és elkezdtem ugrálni.
Nem kérdés,hogy a kertben mindenki felém fordult. Nem nagyon foglalkoztam a kertben lévőkkel. Megfogtam Jenny kezét és elkezdtem azt is ráncigálni,miközben ugráltam. Jenny lazán megmondta a vendégeknek,hogy minden rendben van.
                                    - Mit nem hiszel el? -jött oda hozzánk Justin.
                                     - Azt,hogy holnap Disneylandbe megyünk. Ne röhögjetek ki,de imádom a Disney filmeket és már évek óta el akartam jutni a párizsi Disneylandbe,de eddig még nem volt rá lehetőségem. Nem gondoltam volna,hogy hamarabb jutok el a los angelesi Disneylandba,mint a párizsiba. -ecseteltem elképedten.
 Justin csak azért is nevetett,majd elkezdtünk beszélgetni hárman.Egy kis idő elteltével az anyukája is csatlakozott hozzánk.
                                     - Sziasztok! Úristen Jenny,te egyre szebb leszel,a végén már meg sem foglak ismerni. -adott két puszit Jenny arcára,aki természetesen imádta a bókokat. Ezután Pattie (így hívják az anyukáját) felém fordult és bemutatkozott. Kézfogásre nyújtotta a karját és bemutatkozott.
                                      - Szia! Pattie Mallette vagyok,Justin édesanyja.-mosolygott rám,ami miatt egyből szimpatikusnak találtam.
 Nagyon fiatalnak tűnt,így gondolkodás nélkül letegeztem.
                                      - Szia! Kellner Olívia vagyok. -mosolyogtam vissza rá.
                                       - Milyen érdekes ,még nem is hallottam olyanról,hogy valakinek Kellner a keresztneve és egy lánynév a vezetékneve. -töprengett.
                                       - Nem a Kellner a keresztnevem,az a vezetéknevem és az Olívia pedig a keresztnevem. Mi,magyarok ezt így használjuk. Előbb a vezetéknév és utána a keresztnév jön. Tehát szólíts nyugodtan Olíviának vagy annak  a becenevein! - jelentettem ki.
                                      -Ó,így már mindjárt más. -nevetett fel.
Ezt követően még ott maradtunk este beszélgetni egy kicsit,de viszonylag hamar bedőltünk az ágyba tudtában annak,hogy reggel korán szól az ébresztőóra. Utálok korán kelni,de most az egyszer nem bántam,mivel rám várt Disneyland,hogy meghódítsam. Na és persze Justin,akiről próbáltam bemagyarázni magamnak,hogy csak egy jó barát,de nyálasan fogalmazva a szív nem mindig enged az agy kéréseinek,így be kellett látnom,hogy nem barátként gondolok rá.